Megállapodáskötési kultúra

• A szervezetek jelentős része nem azért nem működik pontosan, mert nem akarnak, hanem mert nincsenek valódi megállapodások.
• A működési pontok gyakran nem egyezségre épülnek, hanem feltételezésekre, reflexekre vagy hallgatólagos elvárásokra.
• Ahol nincs világosan kimondott szándék, ott a felelősség sem jelenik meg tisztán.
• Ez a program azért jött létre, hogy megtanítsa, hogyan lehet egyetlen ponton új alapra helyezni a működést: a megállapodásnál.

• A megállapodások gyakran informálisak – és az értelmezések elcsúsznak.
• A kimondott szándék ritkán válik világos egyezséggé – és emiatt nem is kérhető számon.
• A működés sokszor feltételezésekből épül – nem közös megállapodásból.
• A vezetőkre marad a tisztázás – és végül a felelősség is.
• A szabályozás túl sok mindent akar pótolni – de nem tud valódi biztonságot adni.
• A szervezet nem az alapján működik, amit mondanak róla – hanem ahogyan valóban megállapodnak

A program első szakasza megmutatja, mi számít valódi megállapodásnak, és hogyan különbözik ez a szándéknyilatkozattól, az ígérettől vagy a megerősítéstől. A résztvevők megtanulják, hogyan lehet a szándékból működőképes egyezséget létrehozni, amely világos, kölcsönös, tartató, amely nem értelmezésből, hanem egyértelműségből épül. Ezután már nem csak arra látunk rá, hogy mit nem nevezünk megállapodásnak, hanem arra is, hogyan alakítható ki egy szervezetben olyan működés, ahol a megállapodás nem egyszeri gesztus, hanem következetes gyakorlat. A második szakaszban:

• feltárják, hol nem jön létre megállapodás – csak reflex, jó szándék vagy elvárás,
• azonosítják a tipikus torzulásokat, amelyek a működési bizonytalanságot okozzák,
• és kialakítanak egy olyan rendszert, ahol a megállapodás az indítási pont – nem a vége egy megbeszélésnek.

A program végére a résztvevők nemcsak tudják, hogyan kell megállapodni, hanem el is indítják a saját működésükben azt a változást, amely világossá, vállalhatóvá és számonkérhetővé teszi azt, amiben igent mondtunk egymásnak.