Kiégés megelőzése

„A kiégés-szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével jár, és melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (Herbert. J. Freuderberger) Sajnos az elmúlt évtizedekben egyre jelentősebb mértékben jelenik meg a társadalomban a kiégés mint téma, és tünetegyüttes. Mindenkinek van legalább egy kollégája, barátja, ismerőse, aki szenvedett már a kiégés tüneteitől. Fontos lenne, hogy minél hamarabb felismerjük saját magunkon és a környezetünkben élőkön is, ha eluralkodik rajtuk a kiégés jelensége, hogy lépni tudjuk, kezelni tudjuk a helyzetet. Ehhez a célhoz ad a tréning muníciót tudás, eszközök, módszerek formájában.

Ha munkatársak között előfordul markáns viselkedésváltozás, ha valakinek alacsony a motivációs szintje, elszigetelődik a kollégáitól, nem fogad el támogatást, vagy épp minden feladatot hárít, fáradtan érkezik már reggel és nem pörög fel a nap során sem. Ha érzelmileg túlterhelt és személyes kapcsolatai romlásnak indultak. Amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonlót érzékelünk, jól tesszük, ha kiégésre gyanakszunk. A kiégés állapotában lévő munkatárs nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint korábban, és jó eséllyel egyedül nem tud kimászni ebből a szituációból, így vezetőként támogatnunk kell ebben a nehéz helyzetben. A kiégés gyakran nem régi munkavállalókat, hanem fiatal, maximalista és energikus Y vagy Z generációs munkatársakat érint. Ezzel azonban sokan nincsenek tisztában és emiatt a munkaszervezeti egység hatékonysága is csökken.

• A tréning során összegyűjtjük a kiégés testi, szellemi, lelki jellemzőit, azonosítjuk és elkülönítjük a jelenséget a stressztől.
• Összegyűjtjük azokat a viselkedési mintákat, melyek támogathatnak bennünket abban, hogy felismerjük a kiégés jeleit egymáson és magunkon.
• Kitölthető egy kiégés teszt, amelyen mérni lehet, hogy ki hol helyezkedik el a kiégés skálán, és milyen mértékben van veszélyeztetve az adott pillanatban.
• A kiégéssel együtt járnak bizonyos gondolkodási gátak – így sokkal gyakrabbak a kognitív torzítások a gondolkodásban. Megismerjük, hogy hányféle kognitív torzítást tart számon a pszichológia, és egy önreflexív feladat során megfigyeljük, mi az, amivel mi is találkoztunk már, résztvevőként.
• A kiégés megelőzéséhez fontos, hogy az ember tisztában legyen az értékeivel, és ennek tudatosítása is a tréning részét képezi, mint ahogy a szociális háló feltérképezése is, mely erős megtartó erővel bír a nehéz, szürke hétköznapok során.
• Összegyűjtjük az erőforrások listáját, mely további támogatást ad egy kiégéssel küzdő kollégának.
• Összeszedik a résztvevők, mely tevékenységek okoznak nekik örömöt és feltöltődést.
• Olyan módszerek megtanulása, amelyek segítenek a napi rutinban megállni és reflexíven viszonyulni a helyzetekhez, például a nemet mondás, a naplóvezetés és a filé módszerével.

A résztvevők megtanulják felismerni a kiégés tüneteit – így talán élesebb szemmel fogják figyelni egymást és a saját magukat is ebben a témában. Gondozzák önmagukat érzelmi, mentális szinten is, és nem csak testi szükségleteikkel foglalkoznak. Apró technikákat sajátítanak el arra, hogy időről időre monitorozzák saját magukat, és a támogatást nyújthassanak kollégáiknak, szeretteiknek. Növekszik az önismeretük, rálátnak értékeikre, erőforrásaikra és magabiztosabbak, önazonosabbak lesznek.