Érvelés, meggyőzés

A meggyőzésre irányuló szándék ősrégi, csupán az érvényesítésére használt eszközök változóak. Egyes tudósok szerint az emberi civilizáció abban a pillanatbankezdődött, amelyikben az embere először nem a furkósbotját használta véleménye érvényesítésére. Jogos az állítás, hogy a cselekedet, a példa a leghatásosabb meggyőző erő, de végső soron a példa értékelése, minősítése, terjesztése is szavakon múlik, érvekben „ölt testet”. És az érvelő, meggyőző szó hitelességének bázisa a személyesség ereje.

• Az értékrendek labilissá válásának korszakában gyakori tapasztalat, hogy a (gyakran nyers) hatalmi eszközök, például gazdasági-anyagi erők vezetnek igazi eredményhez. De az is látható, hogy a csupán ilyen eszközökkel létre hozott „vívmányok” meglehetősen labilisak.
• Nyilvánvaló, általános tapasztalat, hogy az érzelmeknek döntő szerepük van az emberek viselkedésében, döntéseiben, célkitűzéseiben, de az érzelmek felismerése, kezelésének tudomány amely nélkül könnyen káoszba fullad a munkahelyi, sőt a családi közösség is.

• Az érvek, érvelés fajtái. (például morális, logikai, tekintélyi, taktikai, stb.)
• A vitában az előkészület, a magunk és a partnerünk pozicionálása, a hangütés, a szóhasználat szerepe, a vita struktúrája.
• Kompromisszum és konszenzus, tényállítás és feltáró kérdés, ellenvélemény és bizonyíték, dedukció és indukció, konkrétság és elvontság, vita és/vagy veszekedés

A hallgatók ismereteket és némi gyakorlatot szerezhetnek a másik ember fejével való gondolkodásból, ami az érvelés sikerének egyik alapfeltétele. Megtanulhatják a partner testbeszédéből, szóhasználatából, stb. való következtetést a pillanatnyi befolyásolhatóság szempontjából. Nélkülözhetetlen ismereteket szerezhetnek arról, hogy a saját érvrendszer fejlesztése, gyarapítása, gyenge pontjainak kiiktatása, tehát szüntelen karbantartása – sőt: a konkrét célhoz igazítása - nélkül veszélyeztetik az eredményességet.